a település közigazgatási területének a zöldterületi, a közlekedési, a mezőgazdasági, az erdőművelési, illetőleg az egyéb célra szolgáló része.

a település közigazgatási területének a beépített, illetve a további beépítés céljára szolgáló területrésze (lehet a település külterületén is).

Beépítési magasság: 
az épületmagasság, a homlokzatmagasság és a párkánymagasság gyűjtőfogalma.

 

a település közigazgatási területének – jellemzően a település történetileg kialakult, összefüggő, beépített, vagy beépítésre szánt területeket tartalmazó – a helyi építési szabályzatban kijelölt része.

az építési teleknek a közterület vagy a magánút felőli határvonala (homlokvonala) és az építési határvonal (előkerti határvonal), illetőleg az oldalkertje(i) által határolt része. 

a telek előkertjét, oldalkertjét és hátsókertjét meghatározó vonalak.

az építési teleknek az elő-, oldal- és hátsókerti építési határvonalai által körülhatárolt beépíthető területrésze, amelyen – a védőtávolságok és más jogszabályi előírások megtartásával, vagy azon belül a szabályozási terven jelölt beépíthető területrészen – az övezeti előírások szerinti telekbeépítettség mértékéig az épület (épületek) elhelyezhető (elhelyezhetők).

 

az építési helyen belül vagy annak határvonalán a helyi építési szabályzatban meghatározott olyan vonal (vonalak), amelyre (amelyekre) az épületet a helyi építési                    szabályzatban meghatározottak szerint kötelezően helyezni kell.

a beépítésre szánt (beépített) területek terület felhasználási egységein belüli egyes területrészeken a felhasználás és az építés feltételeit és módját meghatározó besorolás.

 A szabályozási terv és a helyi építési szabályzat határozza meg: 

- a bel és külterületek közös határvonalát, 

- a beépítésre szánt illetve beépítésre nem szánt területeket. 

Ezen belül az egyes övezetek lehatárolását. 

- az egyes területrészeken belül a közterületek és az egyéb területrészek elkülönítését, 

- a közterületeken belül a különböző célokat szolgáló területeket (közút, köztér, közpark stb.), 

- a közterületnek nem minősülő területeken belül a telkek építési telkek, területek kialakítására és beépítésére vonatkozó előírásokat, 

- az egyes területrészeken belül a védett és a védelemre tervezett, valamint a védőterületeket, továbbá építményeket, 

- az infrastruktúra hálózatok építmények szabályozást igénylő elemeit. 

 

az a telek, amely beépítésre szánt területen fekszik,

az építési szabályoknak megfelelően kialakított,

a közterületnek gépjármű-közlekedésre alkalmas részéről az adott közterületre vonatkozó jogszabályi előírások szerint, vagy önálló helyrajzi számon útként nyilvántartott magánútról gépjárművel közvetlenül, zöldfelület, illetve termőföld sérelme nélkül megközelíthető, és

amelynek a közterülettel vagy magánúttal közös határvonala legalább 3,00 m.

 

olyan telek vagy telkek csoportja, amely a nyomvonal jellegű építmények elhelyezésére szolgál.

 

az építési helyen belül vagy annak határvonalán a helyi építési szabályzatban meghatározott olyan vonal(ak), amely(ek)re az épületet kötelezően kell elhelyezni.

 

a közterületekhez a hosszabbik oldalával csatlakozó építési telek vagy azon

építési telek, amely homlokvonala a telek hosszabbik oldala.

a rendeltetésüknek megfelelően beépített telkek között elhelyezkedő üres telek.

 

az építési telek hátsó telekhatára és az e felé meghatározott építési határvonal (hátsókerti határvonal), illetőleg az oldalkertje(i) között fekvő része.

 

a vezetékes közműellátást helyettesítő műtárgy (pl. kút, szennyvíztároló, aggregátor).

 

a település közigazgatási területének belterületnek nem minősülő, elsősorban mezőgazdasági, erdőművelési, vízgazdálkodási, vagy különleges (pl. bánya, vízmeder, hulladéktelep) célra szolgáló, vagy művelés alatt nem álló természetközeli része.

 

a telekfelosztás során keletkező olyan telektömbön belüli telek, amely csak – a ki- és bejárásra, valamint a közművek elhelyezésére alkalmas – nyélszerű résszel kapcsolódik a köz- vagy magánúthoz.

 

az építési teleknek a szomszédos telekkel közös oldalhatára és az e felé meghatározott építési határvonala (oldalkerti határvonal) között fekvő része.

a beépítésre nem szánt területek terület felhasználási egységein belüli egyes területrészeken a felhasználás és az építés feltételeit és módját meghatározó besorolás.

 

a közterületet és az egyéb nem közterületet elválasztó vonal.

az építmény főbejárata - bejárati előlépcsője - előtti járda szintje és az építményszint padlófelülete közötti függőleges távolság.

az összes építményszint bruttó alapterülete.

 

Telek: 

egy helyrajzi számon nyilvántartásba vett földterület.

 

Telektömb: 

a telkek olyan csoportja, amelyet minden oldalról közterület vagy részben más beépítésre nem szánt terület határol.

 

a telek lejtésének az épület (beépítetlen teleknél az építési hely) tengelyvonalában mért   

százalékban kifejezett mértéke.

 

a telken álló épület 1,00 m-nél magasabbra emelkedő részeinek, az 1,00 m-es vízszintes síkban mért vetületi területeinek összege. 

a teleknek a közúttal vagy magánúttal közös határvonala

 

a telek beépített területének a telek teljes – nyúlványos telek esetében a teleknyúlvány területével csökkentett – területéhez viszonyított megengedett mértéke.

 

a teleknek azon növényzettel borított területe (legkisebb zöldfelülete), ahol a termőtalaj és az eredeti altalaj, illetve a talajképző kőzet között nincs egyéb más réteg.

 

a zöldfelületet egyszerre gyep-, cserje- és lombkoronaszinttel fedő növényzet.

 

az 1998. január 1. előtti előírások alapján már kialakított, több épülettel beépített építési telek.

 

a tömbtelken álló külön tulajdonú épületek részére kialakított telek.

 

Zárvány telek: 

telektömbben építési telkekkel körülzárt olyan építési övezetbe sorolt telek,

amely közútról, vagy kialakított magánútról gépjárművel nem közelíthető meg.